Real Madrid - FC Barcelona 5-0 (1995.01.07.) 1995. január 7-e fontos dátum a Real Madrid történelmében. Ekkor rendezték ugyanis az emlékezetes Real Madrid-Barcelona (5-0) mérkőzést, amit utólag a spanyol médiában az "évszázad bajnokijának" tituláltak. Ezen állítással lehet vitatkozni, azzal azonban semmiképp, hogy akik megtekintették ezt a mérkőzést azokban maradandó emléket hagyott. 1995 a Real Madrid számára nem csak ezért nagyon pozitív, hanem azért is mert hosszú idő után ekkor sikerült újra a Primera Divisón élén végezni a királyi gárdának. De visszatérve a Real Madrid-Barcelona mérkőzésre, annyit feltétlenül meg kell jegyezni hogy a madridiakat bizony fűthette a visszavágás, hiszen a 1993/94-es évadban a Nou Campban egy 5-0-s vereségbe szaladtak bele. Igaz akkor még nem Jorge Valdano a "filozófusnak" becézett szakember ült a kispadon, hanem Benito Floro. Lorenzo Sanz személyében új elnöke is van a Real Madridnak. A presidente úgy döntött, hogy jelentősen átalakítja a gárdát, és több igazolást hajt végre. Így került a csapathoz Valdanón kívül Redondo, Michael Laudrup, Amavisca és az ekkor még tinédzsernek számító Raúl. Mint később kiderült ezzel az esztendővel véget ért a Barcelona sikerkorszaka, az úgynevezett Dream Team éra. Új korszak vette kezdetét, és a Real Madrid újra a spanyol bajnokság legjobb csapata lett. 1995 után még 97-ben és 98-ban is sok játékos maradt meg ebből a bajnokcsapatból, ám sokaknak ezt nevezhetjük az utolsó igazán eredményes szezonnak. A 95-ös idényben a Madrid házi gólkirálya Iván Zamorano volt (28 gól), ám a 1995/96-ös katasztrofális szezon után (bajnoki 6. hely, BL negyeddöntő) neki is mennie kellett - még akkor is, ha abban az évadban is a csapat legeredményesebb játékosának számított. Mindennek ellenére, Zamorano örökre beírta magát a Madridban csak "Bam Bam Zamoranónak" nevezett chilei. A madridi szurkolók sosem felejtik el, hogy 1995. január 7. hűvös estéjén milyen teljesítménnyel rukkolt elő az El Clásicón, az FC Barcelona ellen. Talán még máig is keresik a szavakat azok, akik látták aznap este... A mérkőzés 21 órakor elkezdődött. A Madrid támadólag lépett fel, a Barcelona saját kapuja elé volt szorítva. Az offenzívának meg is lett az eredménye, a 6. percben Michael Laudrup kapta a labdát Amavicától, aki Raúlhoz játszott. A fiatal támadót megelőzik a katalán védők, azonban a labda pont Zamoranóhoz kerül, aki állítás nélkül Busquets kapujába vágja a labdát! 1-0! Leírhatatlan az öröm a Bernabeéu stadionban, a chilei góljával a Real Madrid megszerzi a vezetést az El Clásicón. A gólban talán a Barcelona kapusa is hibáztatható, hiszen Zamorano a rövid felső sarkot vette célba, és mint tudjuk, oda nem illik egy jó hálóőrnek gólt kapni... A 10. percben az első vitatott szituációjához érkezik a találkozó. Michael Laudrup cselezte be magát a tizenhatosra, ahol Abelardo felrúgja őt. A tizenegyes elmarad, pedig a lassításból jól kivehető hogy bizony a katalánok ötösének köze nem volt a játékszerhez. A 22. percben járunk amikor is Busquets kirúgása pont Amaviscát találja meg a félpályánál, aki belsővel az üresen maradt Zamoranóhoz továbbítja a labdát. A chilei átveszi a labdát, majd bal belsővel az elfekvő Busquets mellett a kapu bal alsó sarkába gurítja a labdát! 2-0! Zamorano már a második gólját jegyzi a mérkőzésen, eddig úgy néz ki, a Madrid jó úton halad hogy bosszút álljon az 1994-ben Nou Campban elszenvedett 5-0-ért. Elérkeztünk a 27. perchez, amikor az egész mérkőzés alatt tanárian játszó Laudrup ugratja ki a jobb szélen felfutó Zamoranót, aki középre centerez az üresen álló Raúlhoz, akinek nem sikerül megszerezni a Real Madrid harmadik gólját, pedig óriási lehetőség volt. Gyakorlatilag nehezebb volt elhibázni a ziccert, mint góllal befejezni. A Barcelona ekkor még elkerülte a harmadik kapott gólt, azonban érezhető volt hogyha nem sikerül Cruyff-nak változtatni a stratégián, hatalmas verés elé nézhetnek a gránátvörös-kékek. A találkozó 40. percében járunk, Hagi rúgja fel a félpályánál Fernando Hierrót (ápolásra is szorult), madridi szabadrúgás következik, amit Chendo végez el. A magas ívben szálló labda a Barcelona csapatkapitányát, Bakerót találja meg, aki azonban hatalmasat hibázik és saját tizenhatosán belül Laudrupnak ajándékozza a labdát. A dán középre passzol, majd ki más mint Iván Zamorano az üres kapuba gurítja a labdtát. 3-0, Iván Zamorano klasszikus mesterhármast jegyez! Negyven perc alatt a Real Madrid lesöpörte ellenfelét, a Barcelona mintha pályán sem lenne. Tarthatatlan a Zamorano, Laudrup, Raúl trió, még a Stoichkov, Hagi duó szinte észrevehetetlen. A Bernabéuban fiesta van kialakulóban. A 47. percben az amúgy sem hidegvérű Stoichkov, alattomosan beletalpal Chendóba, amiért Uzqueda játékvezető azonnali kiállítással sújtja a bulgárt. Az öltözőbe vonuló Stocihkovot rendőröknek kell megvédenie a berepülő tárgyaktól, és a madridi szurkolók haragjától. Ekkor (sem) jó Stoichkovnak lenni a Santiago Bernabéuban... Ezzel az ominózus jelenettel ért véget az első játékrész. Ha bárki azt hitte volna hogy a Madrid visszavesz a tempóból, az tévedet. A 68. percben Laudrup került hatalmas helyzetbe, ám Busquets ezúttal jól zárta a szöget, így megakadályozta a dánt hogy elgurítsa mellette a labdát. A 73. percben azonban már semmi sem menthette meg a Barcelonát a negyedik kapott góltól. Laudrup kapott nagyszerű labdát Luis Enrique-től. Beadása után Zamorano még a kapufát találta el, ám a kipattanó pontosan Luis Enrique-nek volt tökéletes, aki könnyedén juttatta a hálóba a labdát. 4-0! Padlón a Barcelona! De még nem volt vége... a gól után két percre, a mérkőzés 75. minutumában ismét Zamorano maradt őrizetlenül, aki önzetlenül a túloldalon érkező Amaviscához passzolt, aki megszerezte a Real Madrid ötödik találatát! Ezt követően a Madrid inkább a látványra törekedett. Valdano csapata próbálta minél jobban padlóra küldeni ősi riválisát. Tehették, hiszen az 5-0-nál jobb eredményt nehéz elképzelni. A Madrid Raúl révén még szerzett egy gólt, azt azonban Uzqueda játékvezető les címén annulálta (tévesen). Maradt az 5-0, amivel a Madrid visszavágott a tavalyi Nou Camp-beli mérkőzésen elszenvedett ugyanilyen arányú zakóért. Ráadásul a Real Madrid a bajnokság végén megszerezte ekkor még csak 26. bajnoki elsőségét. Így ért véget 1995. január 7-én a Santiago Bernabéuban a Real Madrid-Barcelona mérkőzés, ami a blancók dicső történelmének egyik legemlékezetesebb dátuma! REAL MADRID: Buyo; Quique Sánchez, Sanchís, Milla, Lasa; Hierro; Luis Enrique, Laudrup, Amavisca; Raúl (Vázquez 66. perc) és Zamorano (Alfonso 77. perc). BARCELONA: Busquets; Ferrer, Koeman, Abelardo, Sergi; Guardiola, Bakero; Javi Escurza, Hagi; Amor és Stoichkov. Santamaria Izqueda játékvezető segítői Joaquin González és Rico Sanz voltak. A találkozót 100 ezer néző tekintette meg a madridi Bernabéu stadionban.